Ki volt Hasfelmetsző Jack? Egy festő, egy nő, egy orvos vagy az angol királyi ház egyik tagja? Talán maga Oscar Wilde? A több mint száz évvel ezelőtt, 1888. augusztus 31. és november 8. között elkövetett legalább öt gyilkosság után a gyilkos személyét még ma is homály fedi.

        Csak az áldozatok kiléte derült ki, mindnyájan a londoni szegénynegyedben, Chaplin szülőhelyén, Whitechapelben működő prostituáltak voltak, akiket azonos módon öltek meg. Felvágták hasukat és belső szerveiket kiszedték, elvitték vagy vállukra helyezték. De ezeken a gyilkosságokon túl egyesek véleménye szerint további hatot is ugyanaz a személy követte el.

        A rémtörténet megihlette az írókat és főleg a 20. század filmeseit. Az egyik leghíresebb változatot, A titokzatos lakót (The Lodger) Alfred Hitchcock készítette még a némafilm korában, 1929-ben, Ivor Novellóval a főszerepben, amelyben – igazi hitchcock-i ötlettel – minden gyanú a „lakóra” vetődik, még orvosi táskája is van (ezt a verziót azzal támasztották alá, hogy a gyilkos „szakszerűen” végzett áldozataival), végül azonban kiderül, hogy ő csupán az egyik áldozat bátyja, aki a rém nyomában van, de egy végzetes félreértés nyomán a tömeg kis híján őt lincseli meg.  A film végén az igazi Hasfelmetszőt elfogják, de nem jelenik meg. Készült 1944-ben  egy olyan, kevésbé ismert amerikai film ugyancsak a The Lodger címen,  John Brahm rendezésében, amely egyértelművé próbálta tenni, hogy orvos volt az elkövető, és ezt a gyilkosságok „szakszerűségére” alapozta. Mindkettő Marie Belloc Lowndes 1911-ben megjelent, azonos című regényén alapult. Ebben a lakót az alig 28 évesen szívrohamban elhunyt Laird Cregar személyesítette meg.

Egy 1976-as változatban Klaus Kinski jelenítette meg a whitechapeli rémet, egy 1988-as tv-film középpontjában az ügyben nyomozó felügyelő állt, Michael Caine alakításában, akinek szerepformálása azt sejtette, hogy a sorozatgyilkos akár ő is lehetett volna. Franz Wedekind Lulujában is szerepel a szörnyeteg, és ott van Georg W. Pabst Pandora szelencéjében (1929) és Walerian Borowczyk Lulujában (1980), ez utóbbiban a Bódy Gábor Psychéjéből ismert Udo Kier ölti magára a figurát.  (Mellesleg mindkét filmnek magyar forgatókönyvírója volt: az elsőnek Vajda László, a másodiknak Radványi Géza). Megihlette a történet Hernádi Gyulát is, aki Jancsó Miklós rendezte darabjában egyenesen az ókonzervatív erkölcseiről híres Viktória királynőt tette felelőssé a gyilkosságokért. Természetesen felidézik alakját – arc nélkül – Madame Tussaud londoni, Baker streeti viaszmúzeumában is. Akadt azért olyan is, aki nem átallott viccelődni vele: Groucho Marxtől, a nemcsak filmjeiben, hanem az életben is vitriolos humorú komikustól, amikor végre bebocsátást nyert Jack Warnerhez, a rettegett filmmogul megkérdezte tőle: "Hogy meri Ön Marxnak nevezni magát Karl Marx után?" Groucho nem késett a replikával: "És Ön hogy lehet Jack a Hasfelmetsző után?"

        A Hasfelmetsző Jack emlékirata című könyvében most Clanash Farjean írói álnéven Alan J. Scarfe fedi fel, hogy véleménye szerint ki volt a gyilkos. Scarfe angol-kanadai színész, aki klasszikusok színházi alakításával, valamint az Űrszekerekben és a Stargate-ben játszott szerepeivel vált ismertté. Szerinte a Hasfelmetsző Lyttleton Stewart Forbes Winslow pszichiáter volt, aki valóban létezett, sőt, felajánlotta annak idején a rendőrségnek, hogy segít a gyilkos személyének felderítésében.

        Scarfe a regényt úgy írja, mintha maga Winslow írná le önéletrajzát, Shakespeare-drámához illő hangnemben, amelyben Macbethhez hasonló figuraként vallja be tettét.  Winslow a gyilkosságok idején maga is gyanúsított volt, de ellene sem találtak bizonyítékot. Két évvel később viszont ő alapította meg az első brit ideggyógyintézetet…

        A rejtély azonban rejtély marad, legfeljebb a Hasfelmetsző körüli városi legendák gyarapodnak…